Borostyánspirál – 1. fejezet: A veszély álmai

Ébresztő! Egy kérdés a kis koránkelőknek: szoktatok emlékezni az álmaitokra?

Az enyém inkább egy látomás szerű volt, képek sorozata, amik elárasztották a fejemet. Most pedig olyan érzés, mintha ráült volna egy Mino!

Először a szél egy falu felé sodort: kis házakból állt, amiket rizsföldek vettek körül. Egy völgy mélyén volt, a távolban pedig hófödte hegycsúcsokat láttam, de nem ismertem fel a helyet.

Ezután zökkenőmentesen legurultam a talajon, majd egy sötét kamrába értem. Talán egy templom vagy sír lehetett - nem láttam sok mindent, csak egy cserepet vagy egy vázát a tőlem távolabbi oldalon.

Ami igazán váratlanul ért, az egy nőt ábrázoló kép volt: rövid vörös haj, szép piros ruha és kedves mosoly. Az anyukám volt az! Apukám azt mondta, hogy ő már nincs többé – hazudott volna? Mégis életben van? Miért nem keresett meg soha?

A látomás annyira valóságosnak tűnt, hogy képtelen vagyok elhinni, hogy csupán egy álom volt. Talán ha megkeresem a falut, akkor rátalálok az anyukámra! Azt hiszem, ismerek valakit, aki segíthet megkeresni a helyet. Feltéve, ha szóba áll velem: Úgy hallottam, hogy Chamille manapság nem éppen becsületes úton jár.