Borostyánspirál – 6. fejezet: Szellemek között

Elnézést a csendért, nindzsaálmodozók. Amint megérintettem az urnát, minden a feje tetejére fordult! Beavatlak titeket is.

Hirtelen egy új látomásba csöppentem. Ott volt anyukám, de száz másik ember is – a Borostyán múltbeli Elemi Mesterei. Nindzsák, őrök, vezetők és még egy szakács is, ám egy alak kiemelkedett közülük.

A Borostyán Ősi Mestere.

Óriási tudás árasztotta el az elmémet – az elemem valódi története!

Láttam, ahogy egy tisztességtelen metaloniai kovács iriggyé válik az Elemi Mesterekre.

Láttam, ahogy elbűvöli egy borostyánnal borított, ősi, görbe fa, ami tőrbe csal mindent, ami túl közel megy hozzá – bogarakat, embereket, de még a színtiszta energiát is.

Ezzel a tudással a kezében elkészítette a legelső Chrono-acélt, amit arra használt, hogy az Elemi Mesterek erőinek töredékeit ezekhez az ereklyékhez csatolja. A Gyűlölet Urnájába vezette őket, és egy új erőt teremtett – a Borostyánt, ami egy olyan elem, ami más elemeket lop el!

Végül az irigységgel és megbánással teli élete végén elhagyta az ereje, és láttam, ahogy Wu és Garmadon végleg legyőzi őt. Még egyszer megpróbálta használni az urnát, hogy kiszipolyozza az ajándékokat, amiket az Első Spinjitzu Mester hagyott a fiaira, ám az urna ekkor már éhezett. Így az urna szívta magába az ő lelkét! A fivérek úgy gondolták, ez méltó büntetés volt, és elzárták az urnát ebben a sírban.

Teljesen megdöbbentem! A Borostyán nem egy eredeti elem volt? Egy olyan önző és rosszindulatú ember készítette, mint az apám?

Sajnos a Borostyán Ősi Mestere nem csupán egy képzelet volt – még mindig az urnában lakozik, és megpróbál kitörni borostyánbörtönéből. Feltárta a múltamat, végignézte, ahogy az Elemi Mestereket manipulálom, ahogy megbántom a barátaimat... és éreztem a megváltásom iránti csalódottságát.

Mielőtt bármit is tehettem vagy mondhattam volna, egy újabb vakító fényvillanást láttam, és ez alkalommal éreztem, ahogy az egész világ megváltozik körülöttem, majd egyre nagyobbá válik...