Borostyánspirál – 2. fejezet: A Rainburrow

A Yang fogadó alatt...

Először megkönnyebbültem, amikor átzuhantam egy rejtett csapóajtón, egyenesen a Rainburrowba, ám ekkor megláttam Chamille „barlangjának” állapotát, és összeszorult a gyomrom. Bárhová is nézek, mindenhol olyan ingóságokkal teli ládákat és dobozokat látok, amiben 99%-ig biztos vagyok, hogy nem kellene nála lenniük. Karlofnak igaza volt abban, hogy Chamille mivel tölti az idejét...

„Korán jöttél!” - szól egy hang egy sötét sarokból, amit csupán számítógépek képernyője világít meg. Chamille lehörpinti jégkásájának utolsó cseppjeit, majd átszökken a széke fölött, hogy közelebb jöjjön hozzám. „Régóta nem találkoztunk, Sky! Nem kell álmok utáni küldetéseket kitalálnod ahhoz, hogy meglátogass.”

Idegesen nevetek, és megpróbálom elrejteni a jelenlegi tevékenykedései iránti érzéseimet egy könnyed csevegéssel és a látomásom elmesélésével. Épphogy befejeztem a falu leírását, amikor Chamille visszaugrik a székébe, és elkezd gépelni. Néhány pillanattal később mutat egy furcsa kis falut, ami pontosan úgy néz ki, mint a látomásomban.

„Ez az! A völgy mélyén, a Kísértethegy alatt. Legalább hat gasztroblogger állítja, hogy itt van a NINJAGO® világ legjobb töltött tésztatáskája. Úgy tűnik, vetélytársad akadt, Sky – de biztosan nem ezért akarsz annyira elmenni oda, igaz?”

Ha a völgybeli falu valódi, akkor talán az álmom tényleg egy látomás volt, és lehet, hogy az anyukám is ott van! Csak egy módon deríthetem ki...